Helyettes admirális, angol tengerész, navigátor felfedező és kalóz, politikus voltam I. Erzsébet angol
királynő idejében
1540- körül születtem
11 testvérem közül én voltam a legidősebb. A katolikos felkelés miatt
menekülnünk kellet, és egy bárkán kaptunk menedéket. 13éves koromban beálltam
hajóinasnak., a kapitány halála után rám hagyta a hajót, amit én 23éves
koromban eladtam. Így beléptem egy gazdag plymouth-i
kereskedőcsalád, Hawkinsonok flottájába, amely az Újvilágba árut és rabszolgát szállított. A
második utam során SAn Jua de Ulua mexikói kikötőben megtámadták a legénységet,
én Hawkins-szal együtt elmenekültem a Judith nevű
hajón, de a spanyolokról szerzett tapasztalataim egy életre szóló borzasztó
élményként kísértek. Angliába érve figyelt fel rám a királynő.
1577-ben Erzsébet királynő a spanyolok ellen expedícióra küldöt. November 15-én felszedtük a horgonyt és útnak indultunk, de viharos tenger miatt hamar ki kellet kötnünk. Később csatlakozott hozzánk Nuno de Silva kapitány, aki nagy segítség volt mert nagyobb volt az ismerete. Dél-Amerika partjai mentén észak felé vettük utunkat és megtámadtunk a spanyol kikötőket, lövettük a településeket. Néhány spanyol hajót elfoglalunk, s a legénységtől pontosabb információkat szerzett. Egy alkalommal egy perui kincsszállító hajót fogotunk el, amely 25 000 peso tiszta aranyat jelentett (mai értékben kb. £ 7 millió). Lima közelében szintén felfedezetümk egy új hajót, a Cacafuefo-t, amely Panama felé hajózott. Hosszas üldözés után utolértük, s tulajdonba vettük. Ez volt a leggazdagabb zsákmány: 34 kg aranyat, arany keresztet, ékszert, 13 láda fémlemezt és 23 tonna ezüstöt találtunk.
Az Újvilágban kiraboltuk Santo Domingo-t és Cartagena-t.
Visszafelé jövet felgyújtotuk a spanyol San Augustine (Florida) erődöt.
Ezek az események felbátorították II. Fülöpöt, hogy tervbe vegye Anglia
megszállását. Megelőzvén a támadást Cádiz és La Coruna kikötőkbe hajózotunk és
megsemmisítetünk 37 katonai és kereskedelmi hajót. Ez a támadás legalább egy
évvel késleltette a spanyol támadást. Az elkövetkezendő hónapokban
ellenőrzésem alatt tartottam az Ibériai partokat Losbon és Cape St. Vincent
között, s megsemmisítettem a spanyol ellátmányokat, becslésem szerint 1600-1700
tonna rakományt. Helyettes admirálisom (Lord Howard of Effingham alatt) volt
az angol flottának, mikor 1588-ban a spanyolok
megkísérelték megszállni Angliát és az egyesült spanyol-portugál flottát
küldték az ország ellen. Megtámadtam s elfoglalta Rosario vitorlást Pedro de
Valdés admirálissal a fedélzetén. Ismert volt, hogy a hajó a spanyol hadsereg
pénzszállítmányát vitte. A hajó megsemmisítése a flotta felbomlását jelentette.
eznkívül én voltam az első kapitány aki élve meg kerülte a
földet és a sors fintora de ugyan ott San Julian-öblében ellenem is lázadtak,
Magellántól tanulva levertem a lázadást.
Folytattam
kalandozásaim. 1595-ben a Spanyol-Amerika
ellen komoly vereséget szenvedtem San Juan-nál. A
spanyol lövészek az El Morro kastélyból ágyúval lőtték vezérhajóm, eltaláltak,
de túlélte. 1596-ban 56 éves koromban vérhasban hunytam el Puerto Bello partjainál
(ma Panama). A tengerbe
temettek el.
